FCI VI. fajtacsoport (Kopók, vérebek) 
 
Kopók. A legrégibb típusú vadászkutyák. Már 6000 éve is ismerték őket. Az egyiptomi domborművek kutyaábrázolása legalábbis ezt bizonyítja. Az európai kopók őse valószínűleg a legendás hírű kelta kopó, a segusier volt.

Belőle - használatuk alapján - két típus fejlődött ki: a falkakopó, melyet az ún. parforce (lovas üldözés) vadászat során használtak, és a gyalogkopó, melyet szólóban vagy párosával "tettek nyomra", s úgy hajtott vadat a gazdája felé. A falkakopók főleg Angliában és Franciaországban - ahol mesterséges "vonszalék" után futtatva ma is használják őket -, míg a gyalog- vagy hajtókopók maradványai a közép- és kelet-európai hegy-vidékeken találhatók meg manapság.

Isztriai kopó. Vizslamunkát is ellátó, jellegzetesen keleti típusú, 40-50 cm magas, különböző színekben előforduló balkáni kopófajta.

Angol elnevezés: Istrian short-haired hound
Német elnevezés: Kurzhaarige Istrische Bracke
Francia elnevezés: Chien courant d"Istrie ŕ poil ras
Spanyol elnevezés: Sabueso de Istria de pelo corto

FCI standard leírás: http://www.fci.be/uploaded_files/151a2002_en.doc