FCI IV. fajtacsoport (Tacskók) 
 
Vadászkutya
A borzebnek is nevezett tacskó a középkortól kezdve ismert. Folyamatos szelektív tenyésztés során sikerült a kopók hosszú csontjait megrövidíteni, s olyan kutyákat tenyészteni, amelyek különösen a kotorék munkára voltak alkalmasak. Ezekből a rövidlábú kutyákból fejlődött ki a tacskó, mely az egyik legsokoldalúbb vadászatra használt kutya lett. Akár a föld alá is követi a vadat, például a rókát vagy a borzot.

A föld feletti munkában is kiváló teljesítményt mutat, pl. a nyomkövetésben, a vad felriasztásában és a vércsapán. Vadászkutyaként szenvedélyes, kitartó, jó szimatú és fürge.

Tacskó a lakásban
Manapság a tacskók többségét társként lakásban tartják. Nem csupán örömet szereznek gazdáiknak, hanem éber természetük és kiváló érzékeik révén védelmet is nyújtanak nekik: elszántan védik otthonukat, s figyelmeztetik gazdáikat, ha valaki közeledik.

Ideális háziállat a városlakók számára, akik otthonuk környékén gyakran csak egy kis parkban tudják sétáltatni kedvencüket. A tacskót már viszonylag szűkös helyen is jól meg lehet mozgatni. A hosszú törzshöz viszonyítva rövid végtagjai ellenére nagyon mozgékony és fürge. Barátságos természetű, nem félénk és nem agresszív, kiegyensúlyozott vérmérsékletű.

Elbűvölő hűsége gyakran a gazdájához való szinte elvakult ragaszkodásban nyilvánul meg. Nagyszerűen nevelhető kutya, szívesen tanul, ha dicsérettel, finom falatokkal, érdekes játékokkal jutalmazzák.

Standard
A tacskót évszázadok óta 3 különböző méretben (normál/standard, törpe és kaninchen/nyúlász) és 3 szőrváltozatban ( rövidszőrű, szálkásszőrű, hosszúszőrű) tenyésztették. Az FCI standard alapján 9 fajta tacskót ismernek el: mindhárom szőrváltozatban létezik mind a három méretváltozat.

A tacskó fajta színválasztéka igen gazdag.

Szálkás szőrű tacskó. A szálkás szőrű tacskónak durva tapintású fedőszőrzete van sűrű aljszőrzettel. Arcát jellegzetes bajusz és szakáll keretezi. Egyedei vadászkutyának éppúgy alkalmasak, mint jó kedélyű társnak. Társaságkedvelő, energiája kifogyhatatlan, amely munkában és játékban egyaránt érvényesül. Fejét magabiztosan emeli a magasba. Barátságos arckifejezése jól tükrözi a fajta hűséges és megnyerő jellemét, gyengéd természetét. Éber, tanulékony.

Legjellemzőbb színe a vaddisznószín, amely nem véletlenül kapta a nevét. Ránézésre és tapintásra is olyan, mint a vaddisznó kemény sörtéje. Színvariáns még a fekete-cser illetve az avarszín. Vadászatra alkalmasabb a rövid és hosszú szőrű tacskónál, magatartása kiegyensúlyozottabb. Kevésbé érzékeny, az időjárás viszontagságait is jobban tűri. Elevenen élnek benne a vadászösztönök, bátorsága a vakmerőséggel határos.

Angol elnevezés: Teckel
Német elnevezés: Dachshund
Francia elnevezés: Dachshund
Spanyol elnevezés: Dachshund

FCI standard leírás: http://www.fci.be/uploaded_files/148GB99_en.doc